Donner

Donner szinte az egész A Rajna kincsén át egyetlen dologra vár. A Gyűrű előjátéka Wotané, az aranyé, az átoké és az alkué — majd a végén meg kell tisztítani a levegőt, hogy az istenek átkelhessenek a Walhallába. Ez a feladat a mennydörgés istenére hárul, és ez a szerep teljes létezésének oka.

Összegyűjti a vihart és lecsap — „Heda! Heda! Hedo!" —, és a kalapács lezuhan. Villám, mennydörgés, és a kitisztult égből Froh szivárványhídja. Oresthez hasonlóan Donner rövid szerep, amelyre az egész este várt: egy hívás, egy csapás, és az időjárás válaszol.

A hangnak a viharnak kell lennie, mielőtt a vihar megérkezik. Mélyen és szélesen ül, a német mássalhangzók kovakőként vágnak, és a hívásnak a teljes zenekar fölött kell szállnia erőltetés nélkül — nem kiáltás, hanem parancs, amelynek az ég engedelmeskedik. A villámot énekeled, a többit a kalapácsra bízod.