Dr. Kolenatý

Dr. Kolenatý az egyetlen józan fő a teremben, és pontosan ez a szerepe. A Gregor családot képviseli egy hagyatéki perben, amely közel száz éve mászik a bíróságokon át — Gregor kontra Prus, egy eltűnt végrendelet, egy halott báró —, és iratként, dátumként, precedensként kezeli az egészet. Aztán egy énekesnő, akinek semmit sem lenne szabad tudnia, megmondja neki, hol rejtőzik a végrendelet, és gondos évszázadnyi joga egyszerre egy háromszáz éves titok fonalává válik.

A hangnak földön kell maradnia: száraznak, hivatalosnak — egy emberé, aki bizonyítékokkal foglalkozik, nem csodával. A dráma az ellenállásban van: Kolenatý kételkedik, tiltakozik, aztán mégis elmegy megnézni. Ő az a padló, amin a kísértetiesnek meg kell állnia.

Janáček szaggatott beszéddallamban írja meg, a vonalat a beszélt cseh ritmusához szabva, nem az énekhez. Nincs ária, ami mögé bújni lehetne. Úgy énekel az ember, ahogy érvel — röviden, pontosan, lendülettel —, és hagyja, hogy a zenekar vigye a nyugtalanságot, amit ő nem hajlandó érezni.