Orest

Orest kevesebb mint húsz percig van színen, és mindent megváltoztat. Az Elektrával való felismerési jelenet a huszadik századi opera egyik legfennköltebb pillanata, és az egész este súlyát néhány frázisra kell elhelyezni.

A hangnak mélyen, talajjal, szinte vonakodva kell érkeznie — Orest nem hős; ő a csend, amit a ház kiérdemelt. Strauss a vonalat a zenekar alá írja, nem fölé: a baritonnak bele kell ereszkednie a textúrába, nem fölötte kihirdetnie.

Minden szó számít, mert olyan kevés van belőlük. A trükk az, hogy nem szabad eljátszani a hazatérést — az már megtörtént. Mire megszólal, a tett már eldöntött. Lényegében az emlékezet késleltetett eszköze.